Az autizmus tüneteinek hátterében álló okok ismeretében tudjuk és értjük, hogy
- a társas világ miért kiszámíthatatlan és szorongást keltő, vagy
- egy egyszerűbb cselekvési sor rugalmas megvalósítása miért fullad kudarcba,
- valamint miért nehéz különbséget tenni egy fontos és egy lényegtelen információ között.
Ezen nehézségek leküzdésében kell támogatnunk az érintett személyt. Biztos segítséget jelent a strukturált nevelés, oktatás.
Miért olyan fontos a struktúra kialakítása autizmusban? Mit is jelent pontosan, konkrétabban ez a fogalom??
Az autizmus kultúrájához hozzá tartozik ma már az a fogalom, mely közel ötven éve jelent folyamatosan iránymutató megközelítést, mely egy megfelelő, tudományosan igazolt támogatást jelent az érintett személyeknek. Az egyénre szabott strukturált nevelés pozitív gyakorlati tapasztalataira világszerte számtalan bizonyíték áll a rendelkezésünkre, melyeknek mi is – az érintett személy is, családja is – részesei lehettünk már. Működésének “titka” abban rejlik, hogy alkalmazása az autizmus tüneteinek hátterében álló okok megértésén alapul, melynek köszönhetően:
- a környezet bejósolhatóbb, kiszámíthatóbb, fizikailag biztonságosabb, érthetőbb és ezzel érzelmileg biztonságosabb lesz. Ezáltal nagymértékben csökkenhetnek a viselkedésproblémák;
- fejlődik a személy autonómiája, önállósága, ezáltal csökkenhet a másoktól való függőség;
- bővül a tevékenység-repertoár;
- az alkalmazkodás rugalmasabbá válik;
- szenzoros kontrollt nyújt, megvéd a szenzoros túlterhelődéstől;
- csökken a változásokkal szembeni ellenállás és a szorongás.
Mi mindent lehet strukturálni?
- a teret;
- az időt;
- a tevékenységeket;
- a társas környezetet.
Mivel tudunk strukturálni?
1. NAPIRENDDEL, ami egy tér-idő struktúrát jelent. Segítségükkel az érintett személyek ilyen fontos kérdésekre kapnak választ:
• MIT?
• HOL?
• MIKOR?
• MI LESZ AZUTÁN?
• KIVEL?
• MI TÉR EL A SZOKÁSOSTÓL?
• METTŐL – MEDDIG?
Lássuk be, hogy ezek a kérdések mindannyiunk életében is igen fontosak. 😉
2. MUNKARENDDEL, ami ezekre a kérdésekre válaszol a személyeknek:
• Hogyan jutok a feladathoz?
• Mit kell tennem?
• Milyen sorrendben ?
• Meddig tart a feladat?
3. MUNKASZERVEZÉSSEL:
• Hogyan végezzem el a feladatom?
A fenti legfőbb eszközök mellett még támogatást jelentenek az alábbiak is, melyek fontosságát szükségtelen, és értelmetlen is lenne rangsorolni:
• Viselkedési szabályok, szempontok – miért és hogyan viselkedjek?
• Megerősítés, jutalmazás – miért tegyem meg? mi lesz a jutalmam?
• Kommunikációs és viselkedésszervezést segítő emlékeztetők – mit mondjak, mit kell tennem (és mit nem!)?
• Idő jelzése (strukturálatlan és szabadidős helyzetekre is)
“A struktúra önmagában nem végcél, hanem az önállóvá válás eszköze.”
Theo Peeters