Van úgy, hogy az autizmusban érintett gyermekünknek, nehezen tudunk megtanítani, olyan, akár veszéllyel járó élethelyzeteket, mint például egy út szélén történő megállás vagy biztonságos átkelés.
Az okok feltárása és a személyre szabott, képességeknek és személyes preferenciák szerint kialakított tanítás minden esetben nagyon fontos!
Egy hozzánk járó 5 éves kisfiú Édesanyjának is hasonló gondjai voltak. A kisfiú sosem állt meg, amikor Édesanyja utána kiabált, hogy állj meg, sőt az is előfordult, hogy amikor utána szaladtak, akkor tovább szaladt, mosolyogva azt gondolván, hogy ez csak játék. Ezt talán már sokan tapasztaltátok.
A kisfiú nagyon szeret golyókkal játszani, és a közlekedéses játékok, táblák is érdeklik így nem volt kérdés, hogy ez alapján építjük ki a segítségadást.
Az ő esetében, úgy gondoltuk, hogy szóértési és helyzet felismerési gondok voltak a háttérben.
Amikor hozzánk járnak foglalkozásra, akkor nagyon szeretünk golyókkal játszani, azokat legurítani akár együtt is. Erre építettük a foglalkozások alapján, a kapcsolatfelvételt, feladathelyzet kialakítását!
Azt találtuk ki, hogy először játékhelyzetben megtanítjuk azt, hogy mit is jelent az „állj” és „mehet” szavak. Hogy amikor azt hallja „állj” akkor az, azt jelenti, hogy meg kell állni, amikor azt hallja „mehet” akkor folytatódhat a tevékenység. Először egymás mellett ülve, a golyók gurítása közben, fizikai prompt segítségét használva, és egy játékos közlekedési lámpát segítségül hívva, megtanítottuk a szavakat. Ha „állj” a golyó megáll, majd ha „mehet” szót hall akkor a golyó mehet. Így kapcsoltuk össze a szavak jelentéstartalmát magával a cselekvéssel. Ez hamar sikerült és nagyon élvezte is.
A következő lépés
A segítségeket elhagyva, ezt követően engedtük, hogy ő is gyakorolhassa. Vagyis ha ő mondta, akkor mi hajtottuk végre a parancsot a golyóval. Amikor ez már szépen ment és otthon is gyakorolták, játszottak több emberrel is – ez a generalizálás, általánosítás miatt fontos – akkor elkezdtük azt játszani, hogy nem a golyó, hanem mi együtt állunk meg és megyünk tovább. Először terápiás környezetben, majd Édesanyját megkértük, hogy biztonságos környezetben játszótéren, vagy olyan helyen, ahol nincs veszélyhelyzet gyakorolják.
Ma már minden alkalommal, amikor hozzánk érkeznek egy-egy foglakozásra, akkor az ablakból halljuk, ahogy Édesanyja a kisfiúnak mondja, hogy „állj” majd „mehet”. Így kelnek át az irodánkhoz vezető úton, tanítva és gyakorolva, a bár még támogatott, de már önállóbb közlekedést. Nem utolsó sorban az utasítás követést egy életszerű helyzetben.
#tudodeigysegítunkmi#lasdavilagotautistaszemmel