Legyen szó kommunikációs vagy kognitív készségek (utánzás, szóértés stb.) tanításáról, vagy önállóság, egy-egy hétköznapi tevékenység, esetleg szociális készségek fejlesztéséről, egy autizmusban érintett gyermek esetében elengedhetetlen a kapcsolat felvétele, és maga a kooperáció kialakítása, annak érdekében, hogy megalapozzuk a tanítási helyzetünket.
Továbbra sem csak „instant” tanácsokat szeretnénk adni nektek, így újabb eset bemutatásokkal is találkozhattok majd, amik akár elindíthatnak egy-egy gondolatot.
Ne felejtsük el, hogy ebben az esetben, is mindig fontos a személyre szabottság, vagyis, hogy az adott gyermek egyedi igényeit és képességeit, gyengeségeit és erősségeit mindig és minden esetben vegyük figyelembe.
A játékos alapú foglalkozásaink kapcsolat felvételi módszere egy szóval is leírható, ez a „PAIRING”.
Mit is jelent ez?
Azt a folyamat, amelynek során a gyermek „párosít” minket, vagyis összeköt a személyünket, aki éppen foglalkozik vele, egy jó érzéssel, pozitív hangulattal, amiben nagyon jól érzi magát, ami élvezetes a számára, és egyben motiváló is.
Hogyan érjük ezt el?
Mindig minden esetben figyeljük meg a gyermek egyéni preferenciáit, legyen az akármi, akár számunkra furcsa tevékenység vagy tárggyal való játék is. Figyeljük meg, hogy mit szeret csinálni, mivel szeret foglalatoskodni (természetesen a nem veszélyes vagy mások számára vagy önmaga számára káros tevékenységek-, ha van, ilyen azt más módon oldjuk meg) Ha ilyen nincs, akkor kezdjünk el lehetőségeket felkínálni számára, és figyeljük mi az, amire nyit.
Ha az eszköz, játék vagy tevékenység adott és tudjuk, legyen az egy golyós játék, egy kis autó, egy plüss, vagy akár nem játék, hanem valami tárgy például egy porszívó, esetleg tevékenység mondjuk a simogatás, ölelés, csiklandozás, fülbe sugdosás, akkor nincs más dolgunk, mint ezt olyan módon érdekessé tenni, hogy az velem, aki foglalkozni szeretne a gyermekkel, még érdekesebb legyen, mint nélkülem. Ha nem is vesz rólunk tudomást, akkor érdemes akár elkezdeni ugyanazt csinálni, amit ő csinál például, ha pörgeti a tárgyat, vagy sorba rakja a kis autót, akkor tegyünk mi is így. Lényegében a legfontosabb tanács, hogy tegyük érdekessé magunkat és a velünk való játékot olyannyira, hogy az a gyermek számára is élvezetes, szórakoztató és nem utolsósorban motiváló legyen. Természetesen mindig vegyük figyelembe a gyermek korlátait!
Próbáljunk meg előítéletek és elvárások nélkül „játszani” és mindeközben folyamatosan figyelni a reakciókat. A „játékunk” közben ne felejtsünk el bizonyos szabályokat betartani pl.:
- Sose használjuk a „nem” szót!
- Ne adjunk utasításokat, hanem inkább kommentlejünk, narrátorként beszéljünk, mintha egy mesét mesélnénk, vagy egy filmet forgatnánk: A figyelj, nézd, helyett meséljük el, hogy mi történik és tegyük ezt nagyon izgalmassá is a számára.
Honnan tudjuk, hogy elértük az együttműködést?
Ha a gyermek már „játékba” hív minket, vagy kéri tőlünk a folytatást (akár ezt szóban, vagy ráutaló magatartással vagy egyéb módon), szívesen benne marad a játék helyzetben és nem akar elmenni, akkor már nyert ügyünk van.
Sokszor van úgy, hogy újra és újra meg kell „futnunk” ezeket a köröket. Nincs arra biztosíték, hogy a gyermek mindig ugyanazzal az intenzitással, vagy érdeklődéssel lesz benne egy ilyen helyzetben, de segít a kapcsolat kialakításában, amivel nem csak a feladat helyzet kialakítását segítjük, hanem a kapcsolatteremtést is.
Mire van szükségünk ahhoz, hogy sikeresen kooperációt kialakítsunk?
- A gyermek preferenciáinak ismerete
- Rugalmas alkalmazkodás
- Ötletek, megfigyelés
- Elvárások nélküli hozzáállás
- Feltétel nélküli játék
- „Játékos” Kapcsolatfelvétel szabályainak ismerete
Hogyan alakítsunk ki egy ilyen helyzetet?
Egy hozzánk foglalkozásokra járó kisfiú leginkább a háztartási gépeket és az elektromos kütyüket szereti és azokkal játszik a legszívesebben. Bekapcsolja, és kikapcsolja, megvizsgálja minden szemszögből és sokszor azt annak megfelelően is használja, például porszívózik. Minden foglalkozást úgy kezdünk, hogy valamilyen eszköz, legtöbb esetben egy porszívó van benn a foglalkoztató szobában, amivel elkezdünk közösen játszani, együtt megvizsgálni, minden részét átbeszélni, és ha kell akár használni. Sokszor váltogatjuk is azokat, hogy mindig érdekes legyen, volt, hogy már nem működő hajegyenesítő volt a „pairing” fő sztárja. A legfontosabb, hogy ezt mindig együtt tesszük, úgy, hogy az közösen izgalmasabb és érdekesebb legyen, mint egyedül.
A videón egy óvodás korú kisfiúval történő pairing helyzet egy részletét láthatjuk. A kisfiú rajong a golyókért és a golyós játékokért. Sokszor újra és újra ki kell találnunk, azt, hogy hogyan bővítsük, variáljuk ezt a tevékenységet és mivel tartsuk benne magunkat érdekesen. A nyitottság, segít ebben, és a videón is látszik, hogy milyen nagyon jókedvű és motiváló helyzetet tudtunk megalapozni az ezt követő tanuláshoz. A kisfiú teljesen velünk van, nem merült el a maga kis világába, kapcsolatban van velünk.